Magyar értelmező kéziszótár
nehéz
I. mn
1. Nagy súlyú. ~ zsák. Szh: ~, mint az ólom v. mint a só. | Nagy teher szállítására alkalmas <jármű>. ~ társzekér.
2. Sűrű szövésű, vastag. ~ selyem. | (Az időjáráshoz képest túlságosan) meleg <ruhadarab>. ~ már a télikabát.
3. Kat A hasonló neműeknél nagyobb (űr)méretű, súlyú és hatóerejű <fegyver(zet)>. ~ géppuska. | Nehéz fegyverzetű. ~ hadosztály.
4. <Kif-ekben.> ~ a feje: álmos v. kábult; ~ feje van: nem egykönnyen ért v. tanul meg vmit; ~ a szíve: nyomja a lelkét vmi.
5. Nem könnyen emészthető <étel>. | Nagy szesztartalmú <ital, kül. bor>. | A lélegzést megnehezítő, fojtó. ~ szag.
6. Nagy erőfeszítést v. szellemi erőkifejtést követelő. ~ kérdés; ~ vmit végrehajtani; ~ terep: nehezen járható terep. | Nagy erőfeszítéssel, ill. akadályokkal végbemenő. ~ légzés.
7. Sok küzdelemmel, szenvedéssel járó. ~ idők; ~ sors. | Terhes, nyomasztó. ~ kötelesség; ~ álom: kábulatszerű, nem pihentető alvás. | Súlyos <beteg(ség)>.
8. kissé biz Akivel nem könnyű megférni v. boldogulni. ~ emberek.
9. biz Nagy értékű, sok <pénz>.
II. fn
1. Munkának, feladatnak nehéz v. legnehezebb része. Túl van a nehezén.
2. Nehezére esik v. van vmi: nem szívesen csinálja, terhére van.
3. Nehéz dolog. Nehezet cipel; nehezet kérdez.
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024