Magyar értelmező kéziszótár
nyereg fn
1. Az a lószerszám, amelyben lovagláskor ülnek. ~ alá való: <csikó> alkalmas a lovaglásra. | Kerékpáron, traktoron stb. erre emlékeztető alakú ülés.
2. biz <Kif-ekben:> biztonságot, fölényt jelentő helyzet. ~be kerül; ~ben van v. érzi magát; kiüt vkit a ~ből.
3. Vminek ívelt formájú része. Az orr nyerge. | Ép Tetőgerinc. | Föld Hegynyereg. | Zene Vonós hangszer nyakán a húrokat kissé megemelő keresztléc.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024