Magyar értelmező kéziszótár
orr fn
1. Bonc A lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | Állatnak ilyen rendeltetésű szerve. A kutya ~a. | Puha az ~od: <gyermeknek mondják, ha nem mond igazat>; biz: az ~a előtt: a) közvetlenül e-e; b) épp akkor, amikor fel akart szállni vmely járműre; az ~a elől: közvetlenül előle; az ~ából v. az ~án át v. keresztül beszél: orrhangon beszél; biz: csak az ~áig lát v. nem lát messzebb az ~ánál, az ~a hegyénél: a) nem gondol előre; b) nem látja a lényeget; tréf: látni az ~án v. az ~áról, hogy ...: meglátszik az arckifejezésén, hogy ...; biz: ~ára koppint v. üt vkinek: átv is rendreutasítja; biz: bántja vmi az ~át: meg van sértődve, neheztel érte; biz: az ~át v. az ~a hegyét sem látja az ember: nagyon sötét v. ködös idő van; tréf: nem harapják le az ~át: nem kell félnie, nem lesz bántódása; biz: hosszú, lógó v. megnyúlt ~al: kudarctól bánatosan, csüggedten. Szh: olyan, mintha folyna az ~a vére: el van szontyolodva.
2. biz <Kif-ekben:> szaglás, szimat. Jó ~a van: átv is a) megérzi a bekövetkező eseményeket; b) megérzi, hol van vminek a nyitja. az ~a után megy: sejtése, gyanúja vezeti.
3. nép | Madár csőre. | Rovar ormánya.
4. (Hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. A cipő, a hajó, a repülőgép ~a. Sz: nép tréf: ~od tőle fokhagymás: abból ugyan nem kapsz, az nem neked jut; biz: vkinek az ~a alá dörgöl v. dörzsöl vmit: a) felrója neki; b) <bizonyítékot> szemrehányón vki elé tár; biz: ~ánál fogva vezet vkit: hiszékenységével visszaélve tetszése szerint irányítja, ill. félrevezeti; biz: nem köt az ~ára vkinek vmit: nem közli vele, nem árulja el neki; biz: beledugja v. -üti az ~át vmibe: illetéktelenül beleavatkozik; biz: felhúzza az ~át vmiért: megsértődik miatta; biz: fenn v. magasan hordja az ~át: gőgösen viselkedik; biz: ~ot kap: feddést kap.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024