Magyar értelmező kéziszótár
okos
I. mn
1. Az átlagosnál jobb értelmi képességű, eszes. Szh: gúny: ~, mint a tavalyi v. a tordai kos: ostoba. | Könnyen idomítható <állat>. ~ .
2. Ilyen élőlényre jellemző. ~ beszéd, tekintet.
3. A körülményekhez ügyesen, es. ravaszul alkalmazkodó. Szh: ~, mint a kígyó: okosan számító.
II. fn
1. Okos ember. Szj: (az) ~ enged, (a) szamár szenved.
2. Okos beszéd, tett. ~akat mond. Sz: most légy ~, Domokos!: most kellene vmi okosat kisütni!
[←ok]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024