1. <(Munka)helyet> (sietve, végleg) elhagy. ~ta az állását, a fővárost.

2. Ottfelejt.

3. <Ennivalót> nem fogyaszt el. ~ta a levest.

4. Vkit magára hagy. | Hűtlenül elhagy. ~ta a csapatot, a férjét. Szh: ~ja, mint Szent Pál az oláhokat: váratlanul, szó nélkül otthagyja; durva: ~ja, mint eb a szarát v. tréf: a Szaharát: vmit rendetlenül v. vkit szó nélkül otthagy.