Magyar értelmező kéziszótár
sugár fn
1. Fiz Vmely kiindulási pontból egyenes vonalban terjedő parányi anyagi részecskék v. elektromágneses impulzusok sora. Ibolyántúli sugarak. | Fénysugár. | irod: A szem sugara: tekintet.
2. Nyíláson előtörő folyadék, gáz összefüggő tömege.
3. Mat A körvonal, gömbfelület egy-egy pontja és a középpont közötti távolság.
4. Áll | Madár tollát alkotó vékony, egymáshoz tapadó lemezek egyike. | Hal úszóinak vázát alkotó vékony, szálkaszerű képződmény.
5. táj Ostor sudara.
6. (jelzőként) nép v. irod Karcsú, sudár.
[←súg]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024