Magyar értelmező kéziszótár
szakáll fn
1. Férfiak arcán, állán növő szőrzet. A ~ába dörmög, mor(m)og: átv is elfojtva beszél, így fejezi ki elégedetlenségét; biz tréf: a saját v. a maga v. más ~ára: saját, ill. más felelősségére. | állán növő rendellenes szőrzet.
2. Némely állat állán levő hosszabb szőr, toll v. lecsüngő bőrlebeny. A kecske ~a.
3. Eszközön, szerszámon: kiálló, elhajló v. visszafelé görbülő (, kampószerű) rész. A szigony, a kulcs ~a.
4. nép A gabona kalászából kiálló hosszú szálak összessége. A búza ~a. | táj: A kukorica ~a: a kukorica bajusza, selyme.
5. tréf: ~a van: régi és unalmas <vicc, történet stb.>.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024