Magyar értelmező kéziszótár
széthúz ts (és tn) ige
1. <Több (összetartozó) tárgyat> húzva eltávolít egymástól. ~za a függönyt. | ritk <Személyeket> húzással elválaszt egymástól. ~ta a dulakodókat.
2. Húzva hosszabbá v. szélesebbé tesz vmit. ~za a ebédlőasztalt; ajkát v. száját mosoly(gás)ra, nevetésre, sírásra húzza szét: mosolyogni, nevetni, sírni kezd; Sp: ~za a mezőnyt: megszünteti v. megakadályozza a versenyzők, ill. a játékosok tömörülését.
3. tn <Egy járműbe befogott több > nem egy irányba húz. | tn pejor <Vmely közösség (több tagja)> nem tart össze, a közös érdek ellenére cselekszik.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024