Magyar értelmező kéziszótár
síp fn
1. Fiz Fúvással, ill. fújással megszólaltatható, egy alaphangot adó csőszerű eszköz. | Így működő, magas, éles hangú jeladó eszköz. A rendőr, a hajó ~ja. | Zene Ajaksíp, ill. nyelvsíp. Az orgona ~jai.
2. Mezőg: ~ra olt: úgy olt, hogy az alany lehámozott ágára ráhúzza az oltóvesszőből lehúzott szemes héjat.
[←1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024