Magyar értelmező kéziszótár
veszít ts (és tn) ige
1. Engedi, elszenvedi, hogy vmije elvesszen, elpusztuljon, megfogyatkozzék. Vért ~; eszét ~i: megőrül; kedvét, becsületét ~i. | (t. n. is) <Üzletben, versenyben, játékban> alulmarad, hátrányt szenved. ~ a kártyán, a cserén; teret v. tért ~: átv is lemarad.
2. Vkivel, vmivel ~ (vmit): kára származik a hiányából. Semmit sem ~ vele.
3. tn ~ vmiből: vmely sajátsága kisebb (értékű) lesz. ~ az erejéből, a súlyából.
4. <Utat, célt> szem elől téveszt. Nyomot ~.
[←vesz2]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024