Magyar értelmező kéziszótár
végső vál
I. mn
1. Vmely sor(ozat) végén levő, utolsó, befejező. ~ erőfeszítés; ~ soron: végeredményben; ~ nyugalom: a halál.
2. Vminek végét jelentő, okozó. ~ pusztulás.
3. Tovább nem fokozható, szélső. A türelem ~ határa.
4. Utolsó és döntő. ~ harc. | Amin már nem változtatnak. ~ ár.
5. Több hasonló közt az igazi, a legfontosabb. ~ cél, ok.
6. Utolsó lehetőséget jelentő. ~ eszköz; ~ esetben.
II. fn
1. Utolsónak bekövetkező dolog, mozzanat. A ~ig küzd; ~t lehel: meghal.
2. Az a helyzet, amikor más lehetőség már nincs hátra. A ~kig: az utolsó lehetőségig.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024