Magyar értelmező kéziszótár
ész fn
1. Értelmi képesség. Józan ~. Szh: több esze van, mint a(z egész) káptalannak v. úgy fog v. vág az esze, mint a borotva: nagyon okos; gúny: annyi esze sincs, mint egy tyúknak: ostoba.
2. <Kif-ekben:> tudat, figyelem, emlékezet. Eszébe jut vmi; kimegy vmi az eszéből; máson jár az esze.
3. <Kif-ekben:> egészséges, helyes gondolkodás. Elment az esze; nincs eszén(él); legyen eszed v. eszeden légy!: gondold meg jól a dolgot!; ~ nélkül: esztelen kapkodással. Szj: megáll az ember esze!: hihetetlen, elképesztő!
4. Vmely közösség legokosabb embere. A falu esze. Sz: esze ágában sincs: egyáltalán nem szándékozik vmit tenni; biz: az eszed tokja v. az eszed tokját: a) butaságot beszélsz; b) szó sincs róla.
[ tör ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024