Magyar értelmező kéziszótár
össze
I. hsz
1. ritk <Felszólításként:> egymáshoz közel(ebb), összébb. ~, mindenki!
2. elav: Tővel-heggyel ~: rendezetlenül, összevissza.
II. ik
1. Egy helyre, együvé. ~csődül, ~csomagol. | <Jelentéstömörítő igékben.> ~trombitál.
2. Kölcsönösen egymás felé. ~nevet. | Vkiket, vmiket egybevetve. ~mér.
3. Eggyé, egy egésszé. ~forr, ~köt. | Nyílást megszüntetve. ~csukódik; ~gombol.
4. Érintkezve, kapcsolódva. ~koccan, ~kulcsol. | Egymással kapcsolatot v. összhangot teremtve. ~ismerkedik, ~csendül.
5. Terjedelemben kisebbedve, kisebbre. ~aszik, ~nyom.
6. Vminek rendezett állapotát teljesen megbontva, megzavarva. ~forgat, ~zilál. | Vmit teljesen részekre darabolva. ~morzsol, ~tép. | Helyzetében, állapotában teljesen megrongál(ód)va. ~tipor, ~roskad.
7. Sok különböző dolgot rendszertelenül halmozva. [Mindent] ~eszik, ~olvas. | Vmiből nagy mennyiséget alkotva, felhalmozva, (meg)szerezve. ~keres egy hónapban félmilliót is.
8. Sok különböző helyen, összevissza. ~csókol, ~firkál.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024