Magyar értelmező kéziszótár
összecsap ts (és tn) ige
1. <Két (páros) testrészt v. tárgyat> egymáshoz csap. ~ja a kezét, a tenyerét; ~ két poros könyvet. | <Kétfelé nyíló tárgyat> hirtelen összecsuk. ~ja a könyvet.
2. biz <Tárgyakat> sebtében összeszed, összerak. ~ja a füzeteit. | biz <Különálló egyedeket, csoportokat> összevon, egyesít. ~ták a két osztályt.
3. biz Sietve, felületesen készít v. végez el vmit. Gyorsan ~ta a takarítást.
4. tn <Két ellenfél> egymásnak ront.
5. tn <Víz vki, vmi fölött> csapódva összefolyik. átv is: ~nak a feje fölött a hullámok: vki kilátástalan helyzetbe kerül.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024