1. <Építmény> úgy dől le, hogy a részei egymásra omlanak. | <Kif-ekben.> Nem dől össze a világ: nem olyan nagy baj; túlzó: egy világ dől össze benne: nagyot csalódik. Szh: ~, mint a kártyavár: egy csapásra megsemmisül.

2. rég irod <Élőlény> összerogy.