Magyar értelmező kéziszótár
ajtó fn
1. Építmény, jármű, bútor stb. falán a be- és kijutást lehetővé tevő nyílás, ill. az ennek elzárására való, nyitható-csukható fa- v. fémszerkezet, szárny. | <Kif-ekben, átvitt értelemben is:> Nincs előtte zárt ~: mindenhova bejut, beférkőzik; szélesre tárja az ~t vki előtt: szívesen fogadja; ~t mutat vkinek: kiutasítja; ~t sem nyit rá: nem látogatja meg; nyitott, ill. zárt ~kra talál: szívesen, ill. elutasítóan fogadnak vkit, vmit; zárt ~k mögött: a nyilvánosság kizárásával. Szh: tréf: (olyan kövér, hogy) alig fér be v. be sem fér az ~n: nagyon kövér.
2. A vhova való bejutás lehetősége. Itt nincs ~ akárki számára. | <Kif-ekben, átvitt értelemben is:> -t tár vkinek, vminek: engedi, hogy érvényesüljön, hasson; nyitva hagy magának egy ~t: biztosítja a kimenekülés lehetőségét. Sz: ha kidobják az ~n, bemegy az ablakon: nem hagyja magát lerázni; ~stul rohan v. ront a házba: kellő bevezetés nélkül mond el v. tesz vmit.
[fgr tőből]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024