ajtó
fn
1.
Építmény, jármű, bútor stb. falán a be- és kijutást lehetővé tevő nyílás, ill. az ennek elzárására való, nyitható-csukható fa- v. fémszerkezet, szárny.
|
<Kif-ekben, átvitt értelemben
is:>
Nincs előtte zárt ~:
mindenhova bejut, beférkőzik;
szélesre tárja az ~t vki előtt:
szívesen fogadja;
~t mutat vkinek:
kiutasítja;
~t sem nyit rá:
nem látogatja meg;
nyitott, ill. zárt ~kra talál:
szívesen, ill. elutasítóan fogadnak vkit, vmit;
zárt ~k mögött:
a nyilvánosság kizárásával.
Szh:
tréf:
(olyan kövér, hogy) alig fér be v. be sem fér az ~n:
nagyon kövér.
[fgr tőből]