Magyar értelmező kéziszótár
beszélő
I. mn (mn-i ign is)
1. Beszéd(hangok) utánzására v. visszaadására képes.
2. ~ viszony: a) <ismerősök között> felszínes kapcsolat; b) olyan viszony, hogy nincs közöttük harag, beszélnek egymással.
3. vál Beszédes, meggyőző. Tört: ~ címer: a tulajdonos nevét v. foglalkozását kifejező címer; Irodt: ~ név: hangzásával v. jelentésével viselőjének az egyéniségét kifejező név (pl.: Szélházy).
II. fn
1. Az, aki beszél, ill. előad, szónokol.
2. ritk vál Narrátor.
3. Fegyintézetben, zárdában stb. a látogatókkal való beszélgetésre haszn. helyiség. | Ilyen beszélgetésre adott engedély v. alkalom. ~t kap.
4. nép Beszélőke.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024