Magyar értelmező kéziszótár
harag fn
1. (Vélt) sérelem, igazságtalanság v. erős nemtetszés keltette bosszús indulat, ill. indulatos lelkiállapot. (Éktelen) ~ra gerjed (vki ellen); lenyeli a ~ját. | vál <Természeti jelenségben> vad tombolás. A szélvész ~ja.
2. Sértődésből, neheztelésből fakadó ellenséges viszony vkivel. ~ban van v. ~ot tart vkivel. | Isten ~ja: a) rég isteni büntetés; b) nép rég mennykő; c) biz <indulatos felkiáltásban:> fene, nyavalya.
[fgr tőből]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024