Magyar értelmező kéziszótár
dől tn ige dűl
1. Függőleges helyzetéből mindinkább ferde helyzetbe kerül. Hanyatt ~; vigyázz, ~ a fa! | Ilyen mozgással vkire, vmire esik, borul, nehezedik. Az asztalra ~; a falnak ~; kardjába ~: mellével kardja hegyére nehezedve lesz öngyilkos. | Leheveredik. | túlzó: ~ a nevetéstől, a kacagástól: nevettében egész teste himbálódzik.
2. A (szokott) függőlegestől eltérő helyzetben van. Hátrafelé ~nek a betűi.
3. Romba, halomra stb. ~: leomlik, összeomlik.
4. Áramlik, ömlik, tódul. ~ a füst; ~ a nép a moziból; ~ belőle a szó.
5. Fordul, változik, eldől. Javára ~t a per.
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024