Magyar értelmező kéziszótár
elöl1 ts ige
1. ritk Elpusztul, megöl. | nép: ~i magát: öngyilkos lesz.
2. Orvos <Fogideget> kiöl.
3. túlzó <Érzés> elgyötör vkit. ~i az unalom.
4. ritk <Időt> vmivel agyonüt.
elöl2 hsz kissé rég, vál elül
1. Testnek az arc felőli, épületnek a homlokzat v. a bejárat felőli, ill. ált. vminek a közelebbi részén, elején. ~ két gombja van; ~ről támadnak.
2. Más(oka)t megelőzve. Ő megy ~. | ~ről: vminek idő- v. sorrendbeli elejétől. Kezdd ~ről!
[←elől]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024