1. Ütéssel eltávolít, elhárít, eltérít. Messze ~i a labdát; ~ötte ellenfele kardját.

2. Nekimegy vkinek, vminek, és feldönti (, elgázolja). ~ött egy gyereket. | Sp Ját <Bábut> eltalál és feldönt.

3. Ját <Kártyajátékban lapot> ütve elvisz. | Sp <Sakkfigurát> kiüt. | rég: ~i vkinek a fejét: levágja a fejét. | nép rég: ~i a vékát: a megtetézett vékáról csapófával lehúzza a fölösleget. | ~i az alkut v. a vásárt: megállapodó felek kézfogását szétüti.

4. (alanytalanul is) <Óra> ütéssel jelez vmit. ~ötte az éjfélt. | rég Árverésen kalapács- v. dobütéssel jelzi a licitálás végét.

5. Vmeddig üt vmit.

6. Ügyeskedéssel, csellel megfoszt vkit vmely lehetőségtől. ~ötték az üzlettől. | Más elől elvesz és magának megszerez. Vkitől, vki orra elől v. vki kezéről ~ vkit, vmit.

7. Rövid úton, de nem érdemlegesen elintéz vmit, elveszi az élét vminek. Tréfával üti el a sértést.

8. <Időt> unaloműzésből vmivel eltölt.

9. (t. n.) nép: ~i: elfogadható, megjárja.

10. tn Nagyon eltér, különbözik. ~ a környezetétől.