1. Vmely állítás igazságát esküvel erősíti. Esküdni merne rá: teljesen biztos benne; biz: nem ~öm rá: nem vagyok biztos benne; ~ik vkire, vmire: szerinte az a legjobb, a legmegfelelőbb.

2. (ts is) Esküvel fogadja, hogy végrehajt v. megtart vmit. ~ik, hogy ... v. ~ik vmit; bosszút ~ik

3. Esküvőt tart. Ma ~nek.

4. vál: Vki, vmi ellen ~ik: ellene fordul. Minden ellene esküdött.

[↔esket]