Magyar értelmező kéziszótár
felszín fn
1. Vminek, kül. víznek, földnek a felülete, legfelső rétege. A ~én. | Föld Földfelszín. | ~re: a föld v. a víz alól felülre, látható helyzetbe; ~re hozzák a szenet; a víz ~re veti a hullát.
2. Mat Test felületének nagysága, területe.
3. vál, kissé pejor Külső látszat. Csillogó ~; a ~en marad v. mozog: felületes, felszínes.
4. <Kif-ekben:> a) Vminek az az állapota, hogy tudnak róla, foglalkoznak vele. Vmely ügyet a ~en tart, ~re hoz; b) vkinek az a helyzete, hogy előtérbe kerül. Az események dobták őt ~re.
[~lat v. ném]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024