Magyar értelmező kéziszótár
hajdú fn
1. ~k: a) Tört a 15. sz. végétől: fegyveres marhahajcsárok; b) Tört a 1617. sz.-ban: szegénylegényekből összeverődött katonák, akiknek egy részét Bocskai letelepítette a mai Hajdúság területén; c) ezeknek jórészt ma is ott élő utódai. | A hajdúk közé tartozó személy. Szabad ~.
2. Tört (Fegyveres) nemesi v. hatósági szolga; poroszló. | rég Díszes egyenruhájú vármegyei v. városi altiszt.
[←hajtóhajt1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024