Magyar értelmező kéziszótár
halál fn
1. A szervezet életműködésének teljes és végleges megszűnése. Beáll a ~; vkinek a ~a után; rég: fekete ~: pestis; ~ig (kitart mellette): átv is a végsőkig.
2. Halálbüntetés. ~ra ítélték.
3. túlzó Halálos veszedelem. A ~ból tért vissza.
4. irod Vminek megszűnte, pusztulása. Az ősi kultúrák ~a.
5. Az ember halálának előidézője, gyak. kaszát tartó csontváznak ábrázolt alak. Arat a ~. Szh: olyan (sápadt), mint a ~: betegesen sápadt.
6. biz: Vmi a ~a vkinek: a) bénítóan hat ; b) bosszantja v. untatja. Az a ~om, ha ...
7. ~ra: a) annyira, hogy vki belehal. ~ra sújt vkit; b) túlzó roppant nagy mértékben. ~ra rémül. | ~ra keres vkit: a) rég keresi, hogy megölhesse; b) túlzó izgatottan, mindenütt keresi. | ~ra vált(an): halálsápadttá vált(an). | Sz: nép: ugat (belőle) a ~ kutyája: a) közeli halálát sejtetően köhög; b) tréf nagyon köhög; tréf: jó volna ~nak: nagyon lassú.
[←hal1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024