Magyar értelmező kéziszótár
karó fn
1. Növények megtámasztására való vékonyabb farúd. ~hoz köti a babot. Szh: úgy ül (v. áll), mintha ~t nyelt volna: egyenesen, mereven ül (v. áll).
2. Fa sátorrúd.
3. Tört Halálra ítélt ember felnyársalására haszn. hegyes rúd. ~ba húz vkit.
4. Isk biz Elégtelen osztályzat. Sz: láttam én már ~n varjút: a) ismerem, tudom, nem új ez nekem; b) nem ijedek meg az ilyen fenyegetéstől.
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024