Magyar értelmező kéziszótár
keleti
I. mn
1. Keleten levő, ill. onnan eredő, arra jellemző. ~ nép; ~ szőnyeg; ~ kényelem. | Tört: ~ kérdés: a Török Birodalom felbomlásából keletkezett politikai kérdés: biz: megoldja a ~ kérdést: nehéz kérdést megold. | Kelet felé néző, haladó. ~ oldal; ~ irány. | Kelet felől jövő. ~ szél.
2. Föld A greenwichi délkörtől keletre levő. ~ hosszúság.
3. Vall: ~ egyház: ortodox, nem hiv. görögkeletinek nevezett egyház.
II. fn
1. Keleti személy. ~ek és nyugatiak.
2. (tulajdonnévszerűen) biz A bp.-i Keleti pályaudvar. Kimegy a ~re, v. a ~be.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024