Magyar értelmező kéziszótár
kenyér fn
1. Gabonalisztből vízzel dagasztott, sózott, kelesztett tésztából (kemencében) sütött fontos emberi táplálék. Fehér ~; ~en és vízen él: a) szűkösen él, ill. böjtöl; b) raboskodik. | Kenyér kisebb-nagyobb darabja, szelete, karéja. Vajas ~. Szh: olyan (jó), mint egy falat ~: nagyon (szívű), szelíd. | Vall: Kovásztalan ~: macesz, pászka.
2. A megélhetéshez szükséges anyagiak. Kenyeret keres. | Kereset. ~ nélkül marad. | Nehéz ~: keserves, nem jól fizető munka. | nép <Kif-ekben a szoros összetartozás, ill. függés jelképeként.> Egy ~en van vkivel: a) nép közös háztartásban él vele; b) táj egyetért vele; vkinek a kenyerén van v. a kenyerét eszi: az tartja el őt; rég: a császár kenyerét eszi: katonáskodik.
3. <Kif-ekben.> (Nem) kenyere vkinek vmi: a) (nem) szokása, tulajdonsága; b) (nem) mestersége, (nem) az, amihez ért v. amit szívesen csinál.
4. nép Kenyérgabona, termés. Betakarítja a kenyeret; sajtó is: az ország kenyere: a(z abban az évben) betakarított kenyérgabona. Sz: megette a kenyere javát: túl van élete delén; ~re lehet kenni: nagyon (szívű), engedékeny; nem kér kenyeret: elfér, maradhat ott, ahol van.
[?permi]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024