Magyar értelmező kéziszótár
kiabál tn (és ts) ige
1. Hosszan v. ismételten kiált. Szh: úgy ~, ahogy a torkán kifér v. hogy majd a torka szakad belé: nagyon erősen kiabál.
2. Hangoskodik, lármázik. | ts Így mond vmit. Azt ~ta, hogy ... | <Madár> egy-egy éles hangot ad.
3. ritk biz <Színes dolog, holmi> nagyon feltűnő, rikít. Ez a sál (nagyon) ~ rajtad.
[←kajál-bajál ‘ua.’↔kiált]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024