Magyar értelmező kéziszótár
kiköt ts (és tn) ige
1. <Állatot, növényt, tárgyat> (kint levő helyen) vmihez hozzáköt. | (t. n. is) <Vízi járművet> (kötéllel, lánccal) a parthoz köt. ~i a csónakot; ~ a csónakkal.
2. tn <Vízi jármű> a kikötőbe v. a parthoz áll, és ott rögzítik. | tn biz Kedvére való helyen megpihen, ill. letelepszik. | biz: ~ vhol, vminél, vmi mellett: (válogatás után) megállapodik vhol stb.
3. Kat rég <Vkit büntetésül> a hátrahúzott kezénél fogva úgy köt fához, oszlophoz stb., hogy talpa alig érje a földet.
4. ritk <Kötött ruhadarab tönkrement részét> újra megköti. ~i a kesztyű ujját.
5. <Pongyola haszn:> <csomót> kibont, kiold.
6. Feltételként megszab vmit. Azt is ~ötte, hogy ... | <Vmihez való jogot> fenntart magának.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024