Magyar értelmező kéziszótár
kirúg ts (és tn) ige
1. Rúgással kiüt, kiver vmit. A ~ta két fogát; túlzó: majd ~ja a ház oldalát: nagy hévvel táncol, féktelenül mulat. | Rúgással kimozdít a helyéből vmit. ~ja maga alól a széket: hirtelen felpattan ülőhelyéről.
2. tn nép <, ritk. táncoló ember> vmely irányban nagyot rúg.
3. Rúgással külső helyre juttat vmit. | Sp <Labdát> kapukirúgással játékba hoz.
4. durva Kidob, eltávolít vkit vhonnan. Sz: úgy ~ja, hogy a lába sem éri a földet: kíméletlenül kiűzi, eltávolítja.
5. ~ja magát: <gyűrött kelme> újra kisimul.
6. tn ritk nép <Építmény v. része> kiszögellik, kiáll.
7. tn biz: ~ vkire: rosszindulatot tanúsít iránta és kellemetlenkedik vele.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024