Magyar értelmező kéziszótár
lép1 tn ige
1. (-t ragos hat-val is) Lábát (a járás mozdulataként) egy kissé megemelve odább teszi, és testsúlyával ránehezedik. Óvatosan ~; nagyot ~. | Egy v. több ilyen mozdulattal vhova jut. Az emelvényre ~. | Vmibe ~: belelép. Vízbe ~.
2. Vhogyan megy, lépked. Egyszerre ~nek.
3. Sp Ját (Sakk)figurát a szabályoknak megfelelően más helyre tesz. Bástyával ~.
4. Haladása, alakulása során vhova jut, kerül. A negyedik osztályba ~.
5. Vhol tevékenykedni, működni kezd. Hivatalba ~; vkinek a nyomába v. nyomdokaiba ~: a) vkinek a példáját követni kezdi; b) vkinek a munkáját folytatja; vkinek, vminek örökébe ~: vkinek a helyére áll. | <Kif-ekben:> vminek vmilyen állapota megkezdődik. Érvénybe, hatályba ~. | <Kif-ekben:> vmilyen viszonyba, kapcsolatba kerül vkivel. Érintkezésbe, házasságra ~ vkivel.
6. <Vmilyen ügyben> eljár, intézkedik. A főnök már ~ett.
7. ritk <Közösségbe> belép. Mikor ~ett az egyesületbe?
[?fgr]
lép2 fn Bonc
A hasüreg bal felső részében levő szivacsos szerkezetű, vérképző szerv.
[ fgr ]
lép3 fn
1. ritk Madárlép.
2. rég Lépvessző. | ~re csal, visz vkit: rászedi. | ~re megy (akad, kerül, ragad): vki ravaszságának az áldozata lesz.
[ szlk v. szln ]
lép4 fn
A méheknek hatszög alakú sejtekből álló, viaszból való építménye a méz és az ivadékok elhelyezésére.
[?↔lep]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024