1. Szögben törve eltörik, de nem válik ketté. A teher alatt ~t a deszka. | <Kelme, papír, bőr> a hajtás mentén meggyűrődik, es. megreped. | irod <Térd, láb> megroggyan.

2. Vminek iránya, mozgása (akadályba ütközve) megváltozik, ill. elakad. A hullámok ~nek a sziklán; a fénysugár ~ik a prizmában; a támadás ~t az ellenálláson.

3. Vminek a folytonossága megszakad. ~t a varázs. | <Vminek az egysége, összhangja> megbomlik.

4. Vki erős ráhatásra felhagy az ellenállással. Végre ~t, és mindent bevallott. | irod <Akarat(erő), lélek, szív> küzdelemre, ellenállásra képtelenné válik.

5. vál <Elemi erő> hirtelen meggyengül. ~ik a vihar ereje. | Életerőben nagyon megfogyatkozik. Nagyon ~t az öreg. | vál <Hang> felindulástól v. kimerültségtől elveszti színét, erejét. | vál <Szem> a fényét vesztve üveges lesz. | Szőlő <Bor> zavarossá válik.