Magyar értelmező kéziszótár
szakad tn ige
1. <Vékony, hajlékony anyag, tárgy> folytonossága húzás v. kop(tat)ás hatására megszűnik. ~ a fonal, a papír. | <Kif-ekben.> nép: ~ róla a ruha: hamar tönkremegy a ruhája; (majd a ) szíve ~ belé: nagy lelki fájdalma van miatta.
2. vál <Kif-ekben:> megszakad, félbemarad. rég: Élte ~: meghal; vál: magva ~: nem marad utódja; vége ~ vminek: abbamarad vmi.
3. <Építmény> összeomolva vkire, vhova zuhan. Rájuk ~t a ház; ~jon rád az ég: <átokként>. | vál <Sötétség> hirtelen bekövetkezve vhol ér vkit. Ránk ~t az este. | <Kellemetlenség> váratlanul súlyos teherként kezd nehezedni vkire. Vkire v. vkinek a nyakába ~ vmi.
4. <Csapadék, könny, izzadság> ömlik. ~ róla a víz. | (alanytalan) Zuhog az eső. | rég <Folyóvíz> vhova torkollik. A Tisza a Dunába ~.
5. <Folyóvíz> elágazik. Több ágra ~. | <Közösség> részekre bomlik. Két táborra ~tak.
6. vál Lakóhelyéről idegenbe kerül vki. A Felvidékről ~t az Alföldre.
[↔szak1]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024