1. Igaerővel vontatott, fából készült, teherszállításra való négykerekű jármű. | (jelzőként) Amennyi egy szekérre fér. Egy ~ fa.

2. <Kif-ekben:> sajátos célra készült és haszn. kerekes jármű. Kat Tört: Hadi v. harci ~: a lőfegyver feltalálása előtt haszn., kiálló sarlószerű fegyverekkel fölszerelt kocsi; Tört: Kun László v. Básta szekere: emberi erővel húzott taliga; Vall: Illés (tüzes) szekere: amelyen − a Biblia szerint − Illés próféta az égbe szállt.

3. irod <A dolgok menetének v. változékonyságának kif-eiben.> A történelem szekere; a szerencse v. Fortuna szekere. Sz: olyan ~ után fut, amelyik nem veszi föl: annak a barátságát, kegyeit keresi, aki nem akar törődni vele; szekerébe fog vkit: céljai elérése érdekében felhasználja; vkihez ragasztja v. köti a szekerét: vkihez csatlakozik (, és így akar érvényesülni); pejor: vkinek a szekerét tolja: önző céllal támogatja, ügyeit segíti.

[iráni(<?dravida) v. fgr(<iráni)]