1. Vminek az a része, amely felülről lezárja, borítja. A láda, a pad teteje. | Háztető. ~ alá hoz: a) <épületet> egészen felépít; b) vmit (hosszabb munkával) befejez; ~ alá kerül: a) <épület> felépül; b) vmi sikeresen befejeződik.

2. Vminek a legfelső része. A fa, a fej teteje. | Hegytető. Fölér a ~re. | ~től talpig: a) vkinek fejétől a lábáig; b) minden ízében, egész valójában.

3. biz Vmely tulajdonság tetőfoka. A szemtelenség teteje; ez mindennek a teteje!: ennél felháborítóbb dolog már el sem képzelhető!

4. biz: Nincs (semmi), ill. ritkán van teteje: nincs (semmi), ill. van értelme.

[←tetik ‘látszik, feltűnik’<?]