Magyar értelmező kéziszótár
túr1 ts (és tn) ige
1. <Állat> orrával, <ember> (kezdetleges) eszközzel mozgatja, forgatja <a földet>. | (t. n.) Vakond ~ a kertben. | <Gödröt, lyukat> ilyen módon létrehoz, csinál vmiben.
2. Vmibe, vmi közé nyúlva (, benne keresgélve) darabjait, ill. a benne levő tárgyakat (rendetlenül) kotorja, forgatja. Fiókját ~ja; orrát ~ja: orrát piszkálja. | tn Így nyúl vmibe, kotor, keresgél vmiben. Ruhái közt ~; ruhái közé ~.
3. nép v. irod: Tajtékot, habot ~: <folyadék, ill. ember, állat szája> tajtékzik, habzik.
[?fgr]
túr2 fn elav
Emberen lovaglástól, állaton hám, iga, nyereg dörzsölésétől keletkezett seb.
[ szln ]
túr3 fn
1. Tánc rég A táncteremben egyszeri forduló.
2. Ját Szerencsejátékban annyi játszma együtt, ahány a játékos, úgy, hogy az osztás, ill. a bankadás mindenkire rákerüljön. Utolsó ~.
3. ritk Versenyben: menet, forduló.
[ném<fr]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024