Magyar értelmező kéziszótár
✔
vetés fn
1. Az a cselekvés, hogy magot, kül. gabonaszemeket a megmunkált földbe juttatnak.
2. Az elvetett magvak együtt. Kikel a ~. | A bevetett terület, ill. a rajta kikelt gabona, növényállomány. Zöld ~; a jég elverte a ~t.
3. irod v. sajtó Vminek a megalapozása, a későbbi eredmény eléréséhez szükséges kezdeti szakasza. Beérett a ~ünk: megvalósult az, amit kezdeményeztünk, amiért annyit dolgoztunk.
4. ritk Dobás. Kocka ~e.
5. Tex A vetélő átvetése a láncfonalak közt.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024