1. Ember, állat testében erekben keringő, a sejtek táplálását és anyagcseréjét végző piros nedv. Fejébe tódul a ~: átv is elfogja az indulat; vkinek a ~e folyik v. csörgedezik az ereiben: vkinek a leszármazottja, (jellem)vonásai kiütköznek rajta; ~ben forog a szeme: nagyon dühödten néz; vkinek a ~én hízik: vki erejét kizsákmányolva gazdagodik. | vál Harcban, gyilkosságban kiontott emberi vér. Itt ma még ~ folyik; ~t szomjaz v. ~re szomjazik: harcra, bosszúra vágyik. | túlzó: ~re megy: <küzdelem, dolog> nagy tétért, hevesen folyik, történik. | rég: első ~ig: <párbajban> az első (vérző) sérülésig tartó küzdelem.

2. Élet-, tetterő. Jó ~ van benne; ~ré válik benne (, mint barátban a lencse): <étel, ital> különösen jólesik neki. | Vérmérséklet, lelki alkat. Forró a ~e; a ~ében van vmi: örökölt hajlama, beidegzettsége van rá. | <Kif-ekben:> szenvedély, indulat. Felforr a ~e: elfogja a düh; felkorbácsolja a ~ét vmi: nagyon felizgatja, indulatba hozza; ~ig: az indulat, a felháborodás legmagasabb fokáig. ~ig sért(ődik). | <Kif-ekben:> érzékiség. A ~e hajtja.

3. Közös származás, rokoni kötelék. ~ szerinti atyafiak; vkinek a ~éből való: leszármazottja, vérrokona; nép v. irod: vkinek a ~e: leszármazottja, testvére (rokona, honfitársa). Árpád ~e; magyar ~eink. Sz: rossz ~t szül: ellenséges érzületet kelt, bosszúságot okoz.

[ fgr ]