Magyar értelmező kéziszótár
zárt mn (mn-i ign is)
1. Minden oldalról körülvett, elhatárolt. ~ udvar. | Posta rég: ~ levelezőlap: leragasztható kettős levelezőlap. | Nyelvt Felső nyelvállású, a szájüreg kisebb nyílásával képzett <magánhangzó>. ~ e (= ë). | Nyelvt: ~ szótag: mássalhangzóra végződő szótag.
2. Aminek részei között nincs (nagyobb) hézag. Kat: ~ alakzat, rend: a sorakozásban, menetelésben stb. katonailag megszabott formájú alakzat, rend. | Ruha Kivágás, hasíték nélküli <ruhadarab (része)>. ~ nyakú ing.
3. Ahova v. amibe oda nem tartozók nem juthatnak be. ~ tárgyalás. | rég: ~ szám: meghatározott, túl nem léphető részvételi v. egyetemi felvételi arányszám.
4. vál: ~ intézet: elmegyógyintézet. | Orvos: ~ osztály: elmegyógyintézetben az ön- és közveszélyes betegeket ápoló osztály.
5. vál Összefüggő egészet alkotó. ~ rendszer. | Önmagába visszatérő. ~ görbe; Vill: ~ áramkör: amelyben a vezeték sehol sincs megszakítva; Vegy: ~ szénlánc: olyan szénlánc, amelyben mindegyik szénatom legalább két másik szénatomhoz kapcsolódik.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024