Magyar értelmező kéziszótár
rend fn
1. Tárgyaknak olyan állapota, amelyben mindegyikük a megfelelő v. a szokott helyen van. ~be rak vmit; ~be hoz: a) ilyen állapotba tesz vmit; b) megjavít vmit; c) vkinek a ruházatát, külsejét eligazítja; d) <ügyet> kedvezően elintéz.
2. Cselekvésnek, történésnek megszabott egymásutánja v. megszokott alakulása. Az élet ~je. Szh: úgy (megy, végez vmit stb.), mint annak a ~je: kifogástalanul.
3. Vmely szabálynak, törvénynek megfelelő állapot. Biztosítja a ~et. | A vmely közösségben követendő szabályok összessége. Iskolai ~.
4. Államrend.
5. Személyeknek, tárgyaknak egyenes vonalat alkotó sora. | Kat rég Katonai alakzat. Kettős ~ek. | Sorozatot alkotó elemek megállapodásszerű egymásutánja. Az ábécé ~jében.
6. nép | Lekaszált v. gabona sora. Széles ~et vág. | (jelzőként) Öt ~ széna. | Elvégzett munka jelentős mennyisége. Már kapált egy ~et.
7. (jelzőként) Egymást kiegészítő darabjaival egy összességet tevő <öltözet>. Két ~ alsóruha.
8. Tört A hűbériség korában: társadalmi osztály, réteg v. csoport. A ~ek. | Szerzetesrend, lovagrend. | Vall: Egyházi ~: a) a kat. papok összessége; b) <kat.> papi szolgálatra felhatalmazó szentség, pappá szentelés.
9. rég Némely kitüntetés csoportja, osztálya.
10. Áll Növ A családnál nagyobb, az osztálynál kisebb rendszertani egység.
[ szláv ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024