Magyar értelmező kéziszótár
én
I. egysz 1. sz-ű szem névm
1. A beszélő v. az író személy, ha önmagáról kiemelően szól. ~ megyek, te maradsz; bánom is ~!
2. (birt jelzőként -m szjeles birtokszó előtt) A hozzám tartozó, a birtokomban levő. Ez az ~ lakásom; biz: (ez) az ~ emberem: ilyen emberre van szükségem.
II. fn
1. vál Vkinek egyénisége, mivolta. Egész ~emmel tiltakozom; vkinek jobbik ~je: nemesebb tulajdonságai.
2. Fil Lélt A megismerő tudat. Az ~ és a nem ~.
[←e ‘ez’]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024