Magyar értelmező kéziszótár
✔
ütem fn
1. Mozgásnak, időbeli jelenségnek két nyomatékos mozzanat közé eső, többé-kevésbé azonos időtartamú szakasza, a ritmus alapegysége. A lélegzés ~e; a zene, a tánc ~e; a magyar verselés hangsúlyos ~ei. | Egyenletes ritmus. ~re lépked.
2. sajtó Vmely folyamat egyik szakasza. Az első ~ben adják át.
3. Sebesség, tempó.
4. Sp: jó v. rossz ~ben: <(védő)játékos> kellő v. rosszul megválasztott időben <szerel, csúszik be stb.>.
[←üt]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024