Magyar értelmező kéziszótár
✔
behajt1 ts (és tn) ige
1. Vminek a belsejébe, belülre hajt, terel.
2. táj <Tilosban talált jószágot> zálogul elhajt.
3. <Követelést> megfizettet vkivel. ~ja a hátralékot (vkin, vkitől).
4. tn ige <Jármű(vel)> vminek a belsejébe hajt, vhova megy. ~ani tilos!
behajt2 ts ige
1. Vminek egy kisebb részét, sarkát ráhajtja a nagyobbik részére. ~ja a szövet szélét.
2. <Ajtót, ablakot> úgy tesz be, hogy az nem csukódik be teljesen. | <Könyvet> becsuk.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024