1. Menésre késztet. A nyájat a legelőre ~ja. | (t. n.) Vad A vadat a vadász(ok) felé űzi. | <Természeti erő, jelenség> űz, kerget vmit. A szél ~ja a felhőket.

2. Kíméletlenül dolgoztat, hajszol. ~otta a béreseket. | nép Siettet vmit. ~ja a munkát. | tn biz Nagy erőfeszítéssel dolgozik v. küzd. Ma (végre) ~ott a csapat. | biz: ~ vmire v. vkire: igyekszik megszerezni, megnyerni magának. Nagyon ~(ott) az állásra.

3. tn Hasmenést okoz. | tn <Gyógyszer, hashajtó> a szervezetből káros idegen anyagot eltávolít.

4. <Befogott állatot> vhova irányít. Miska ~ja a lovakat.

5. tn (Gép)járművet (működtet és) vezet. Gyorsan ~; jobbra ~s! | tn <(Gép)kocsi(n vki)> megy vhova. Az állomásra ~ott.

6. <Gépet> mozgásba hoz, működtet. Mi ~ja a motort?

7. kissé vál <Belső erő, feszültség> cselekvésre v. vmilyen megnyilatkozásra késztet. Vmitől ~va; a kíváncsiságtól ~va. | Vkit, vmit vmibe ~: vmely állapotba, cselekedetbe (bele)hajszol, kényszerít. A halálba ~ották.

8. nép Ismételget, hajtogat.

[fgr tőből v. ←hajt²]

1. (Be)haj(lí)t, (el)fordít. Visszájára ~ja a kendőt. | Vkire, vmire (rá)fordít, (rá)borít. Magára ~ja a takarót. | (t. n. is) nép Könyvben, füzetben fordít, lapoz. ~s (egyet)!

2. Vmijét meghajlítja v. így vhova odahajtja. vál: Álomra v. nyugovóra ~ja a fejét: aludni tér.

3. Fenékig ~ja a poharat: egy hajtásra kiissza.

4. vál Vmilyen állapotba, helyzetbe kényszerít. Uralma alá ~ vkit.

5. tn nép: ~ vkire, vmire: hallgat rá. ~ a jó szóra.

[fgr tőből]

1. <Növény sarjat, hajtást stb.> ereszt, növeszt. | tn Így zöldellni kezd. ~ a vetés.

2. <Kif-ekben:> hoz, eredményez. Hasznot ~.

[←hajt¹]