Magyar értelmező kéziszótár
idegen
I. mn
1. Vkihez való viszonyában annak szűkebb közösségén kívül álló, ismeretlen <személy>.
2. Más (ismeretlen) személyhez tartozó. ~ jószág.
3. Más országhoz, néphez tartozó. ~ nyelv, pénz.
4. Vmely anyagba, szervezetbe kívülről bekerült. ~ test: a) testidegen anyag; b) sajtó <közösségben> feltűnően különálló, beilleszkedésre képtelen v. esélytelen személy(ek csoportja); Nyelvt: ~ szó: más nyelvből átvett, de még idegenszerűnek érzett szó (pl.: adszorpció).
5. Ismeretlen, szokatlan. ~ táj. | Szokatlansága miatt ellenszenves. Számára ~ ez a gondolat.
6. Tartózkodó, hideg. ~ül bánik vkivel.
II. fn
1. Idegen ember. Az ~ek.
2. Idegen föld, külföld. ~be szakadt hazánkfia.
3. nép Idegen terület, birtok. ~be tévedt jószág. | Sp A (pályaválasztó) ellenfél pályája. ~ben győztek.
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024