1. (Megbotlik, és) hirtelen a földre v. a mélybe esik. Orra ~ik; a szakadékba ~ott. | Sp <Lovas, kerékpáros, síző, korcsolyázó> felborul, ill. elesik, elvágódik.

2. Hirtelen (le)merül. Felszínre ~ik: hirtelen a víz felszínére jut. | vál <Égitest> a látóhatáron hirtelen eltűnik. A nap a hegyek mögé ~ott.

3. ritk <Vmely irányba> lejt.

4. Megbukik. Három tantárgyból ~; fölfelé ~ik: büntetés, leváltás címén magasabb állásba kerül. | Vmin, vkin áll vagy ~ik vmi: vminek a léte v. nemléte, sikere v. sikertelensége tőle függ.

5. Erkölcsileg elbukik, elzüllik. Mélyre ~ott.

6. argó: ~ik vmire: nagyon vágyik rá. | argó: ~ik vkire: szerelmes bele.

[?]