Magyar értelmező kéziszótár
eláll tn (és ts) ige
1. Vhol bizonyos ideig türelmesen áll.
2. Bizonyos ideig nem romlik meg. A befőtt ~.
3. ts nép rég Kiáll, elvisel vmit.
4. ts Olyan helyen áll, hogy akadályozza a ki- és bejárást, a mozgást, ill. a látást. ~ta a kijáratot; ~ja a kilátást.
5. Ellép, arrább megy vhonnan. Állj el onnan!
6. rég Elpártol.
7. ~ vmitől: szándékát megváltoztatva lemond róla. ~ a tervétől.
8. nép Elszegődik vhova vminek.
9. Nem hajlik jól vmire, nem tapad, nem simul úgy, ahogy kellene v. szokásos. ~ a gallérja.
10. <Folyamat> megszűnik, abbamarad. ~t az eső, a szívverése. | Szeme-szája ~ (a meglepetéstől, a csodálkozástól stb.): nagyon meglepődik, elcsodálkozik. | ritk <Gépezet> megáll. ~t az óra.
11. táj Kifárad, kimerül.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024