Magyar értelmező kéziszótár
föld fn
1. Föld Csill is (nagybetűvel) Az az égitest, amelyen élünk.
2. Égitestünk szilárd kérge, felszíne. Reng a ~; alig látszik ki a ~ből: átv is nagyon kicsi; sajtó: vmit a ~del tesz egyenlővé: teljesen lerombolja; a ~be tesz vkit: eltemeti; majd a ~ alá süllyed szégyenében: vmi miatt nagyon szégyelli magát; a ~ alól is: bárhonnan v. bármi áron (előkerít vkit, előteremt vmit). Szh: mintha a ~ nyelte volna el: nyomtalanul eltűnt. | A lábunk alatt levő szilárd felület, talaj, padlózat, kövezet. A ~ön fekszik; ~et ér; ~ön jár: józan gondolkodású, nem (a) fellegekben járó. | biz túlzó: A sárga ~ig: a lehető legnagyobb mértékben <leszid vkit, ill. leissza magát>.
3. Szárazföld.
4. Megművelt v. művelhető talaj. Szikes ~. | Ennek anyaga. ~et tesz vmibe.
5. (Kisebb) földtulajdon. A család v. a falu ~jei.
6. Ország, tartomány, vidék. Magyar ~ön.
7. Távk biz Földvezeték, földelés. Sz: ~be gyökerezik a lába: ámulatában, ijedtében szinte mozdulni sem tud.
[?←föl1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024