Magyar értelmező kéziszótár
húr fn
1. Állat beléből, fémből stb. készült kifeszíthető, rugalmas szál. A hegedű ~jai; az íj ~ja. | irod A költészet jelképe, lantja. Zengj ~odon!
2. táj A disznó vékonybele.
3. Mat Vmely görbe (vonal) v. felület két tetszőleges pontját összekötő egyenes. A kör ~jai. Sz: biz: egy ~on pendül vkivel: a) éppoly hitvány, mint amaz; b) cinkosa neki; vál: (végsőkig) feszíti a ~t: viselkedésével kínos helyzetet teremt; vál: túlfeszíti a ~t: túlzott igényeivel, szertelenségével káros (, kitűzött célját is veszélyeztető v. meghiúsító) visszahatást kelt; vál: más v. szelídebb ~okat penget: kezd engedékenyebben beszélni, eljárni.
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024